A vörösfenyő
D-Mannose
Az erdők királya
A vörösfenyő az egyetlen európai tulevelu fa, amely lombos erdőkben él. Ősszel a tűlevelek aranysárga színre váltanak, és a hegyoldalakon tűzként világítanak át a lombokon. Ilyenkor valóban mintha a vörösfenyő volna az erdők királya.
A látványosság azonban nem tart soká. A vörösfenyő elhullajtja tűleveleit, amelyek a földre hullva humusszá válnak, segítve a magok és növények növekedését.
A vörösfenyő 25-30 méter magasra nő, de esetenként elérheti a 40 métert is. A helybeliek általában óvják, mert lehetővé teszi a gyalogösvények kiterjesztését, és megtartja a hórétegeket, ezzel megelőzve a lavinát.
Ellenálló kéreg
A vörösfenyő jól megél a lejtos hegyoldalakon, ahol a föld kérgének legöregebb sziklái kristályos darabokká morzsolódnak, vagy kopár termőföldben, ahol semmi egyéb nem nő.
Közismerten ellenálló, nem éghető fa.
A vörösfenyő nagyon jól tűri a hideget: egyike azoknak a fafajtáknak, amelyek a távoli északon is nőnek. A faj megtalálható a tajgán is, a Kanada és Szibéria nagy részét fedő északi erdőségekben. Hasonlóan ellenálló, mint a szintén itt élő nyírfa.
A vörösfenyő képes a leghidegebb időszakokat is elviselni, akár a mínusz 70 fokot is! Valójában a vörösfenyőnek szüksége van a hidegre a megfelelő növekedéshez, és az évezredek során alkalmazkodott hozzá. Ezért hullatja el aranyló tűit minden ősszel.
A vastag kéreg alatt a vörösfenyő hidegben is jól érzi magát, ahogy minden más időjárást is jól tűr - mi több, még az erdőtüzet is képes túlélni. Anyaga az egyik legkeményebb és legellenállóbb fa, az erdei menedékházakat is ebből készítették.
Velencét vörösfenyőből készült cölöpökre építették - láthatjuk, hogy a vörösfenyő a legszélsoségesebb körülmények között is ellenálló. A vörösfenyőből készült széles cölöpök nem rohadnak el, és évtizedekig vízállók maradnak. Nemcsak feldolgozva tart ki sokáig, a földben élve is nagyon hosszú az életciklusa. Századokig elél, és Olaszországban található egy vörösfenyő, amely több, mint ezer éves!
Egy szent fa
A vörösfenyő fontos szerepet játszik Közép- és Észak-kelet Ázsia hitvilágában és hiedelmeiben. A jakut nők úgy tartják, hogy ha egy gyermektelen, meddő asszony egy éjszakát tölt egy vörösfenyő alatt, utána meg tud foganni.
A tungu törzs egyik meséjében a vörösfenyő szent hellyé változik, ahol a mese hőse elhagyja múltját és én-tudatát. "Levette a bőrt, ami elrejtette valódi énjét, és felakasztotta egy magas vörösfenyő tetejére." A földön élő ősi emberek ekképpen használták a vörösfenyőt termékenységi és teremtő erejéért, csakúgy, mint önmegújító és önfelfedező hatalmáért.